|
Patak vagyok
Egy patak vagyok,
Mely végig csobog az életen,
Ha vize néha zavaros lesz,
Majd letisztul apró köveken.
Egy patak vagyok,
Medréhez kötve a világban,
De nagy folyókba érve már
A tengert is megláttam.
Egy patak vagyok,
Kicsiny sodrás egy érben,
Születtem hegyen, és elveszek
A világmindenségben.
A szeretet napján
Legyen boldog a szellő, mely reggel hajadhoz érhet,
nevessen a nap, mely szemedbe fényeket rajzol,
vigyázzanak vidám kis csillagok, amikor alszol.
Legyen széppé, mit kezed megérint,
legyen öröm, amit kívánsz,
s nyitott a szíved, ha csodákra vágysz.
Tudd: egy égbolt alatt vagyunk,
és egy a Föld, ahol az otthonunk.
Olykor csak a távolság ölel,
Te mégis mindig itt vagy: hozzám közel.
Barátság
Lehetnék húgod, nővéred, társad,
Lehetnék anyád, kihez annyit bújtál,
Lehetnék minden, amit magadénak
Tudnál.
Csak egy idegen voltam számodra
Amíg melléd nem sodort az élet,
Valahol,
Megosztani egy mosolyt, letörölni
Egy könnycseppet fáradt, szomorú
Arcodról.
Tenyeremben tartani felém nyúló kezed,
Vagy csak hallgatni együtt egy sarokban,
Amikor más senki nincs veled,
és elfogytak már a szavak.
Ok és okozat
Hogy mély lett a csönd bennem,
Hogy elsárgult száraz fűben
vesznek el a szavak,
hogy szakadt a kötelék,
s, mint napon kiszáradt
kígyó rongyos bőre ég,
elhagyott sziklán:
csak addig bűn nekem,
míg hagytam, hogy így legyen.
Sosem szakítanak szelíden,
bölcsen emberek,
soha nem elég a szó: elmegyek!
Törjön szilánkokra minden, ami múlt,
ha földre szorít hamis bánat,
súlya van a hallgatásnak.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
